Ne csak az erdőt, a gyepet is lássuk meg!

A fák mellett a gyepek is kulcsszerepet játszanak a természet és a társadalom egyensúlyában. Bár az erdők fontosságát egyre gyakrabban hangsúlyozzuk, a természetes gyepek legalább annyira nélkülözhetetlenek: lenyűgöző fajgazdagságuk, vízmegtartó képességük és talajvédő szerepük révén kulcsfontosságúak a klímaváltozással szembeni védekezésben.

Amikor azt kérdezzük, hol található a legtöbb növényfaj a Földön, sokan ösztönösen az esőerdőkre gondolnak. Ha pedig arról esik szó, kik tartanak el minket, a válasz gyakran a fákra mutat. Aki jót akar tenni, fát ültet; és a társadalmi változást sürgetőktől sokszor azt kérik számon, miért nem ültetnek több fát. A fák kulcsszereplők, amikor szénmegkötésről beszélünk, és az erdőirtás számít a környezeti bűnök prototípusának. Mégis fontos hangsúlyozni: a gyepek ökológiai szerepe sem kisebb az erdőkénél.

Fontos tisztázni: a rövidre nyírt, golfpályaszerű pázsitok nem azonosak a természetes gyepekkel, még ha a köznyelv gyakran így is hivatkozik rájuk. A valódi gyepeket ugyan dominálják a fűfélék, de élőviláguk ennél sokkal gazdagabb – nyári virágmezők kamillával és vad orchideákkal, tücskök, szöcskék, sáskák és nappali lepkék tömege, valamint a nagytestű legelő állatok mind hozzátartoznak ehhez az élőhelytípushoz. Számos olyan bennszülött faj és alfaj él a gyepekben, amely kizárólag a Kárpát-medencében fordul elő – például a magyarföldi husáng, a magyar gurgolya, a csíkos szöcskeegér, a budai imola, a rákosi vipera, a budai szakállasmoly vagy a magyar tarsza – és még sokan mások.

A gyepek fajgazdagsága lenyűgöző. Olyannyira, hogy ha kis területeket vizsgálunk – például 10-100 négyzetmétert –, a világ legnagyobb növényfaji gazdagságát a hegyi kaszálórétek mutatják! Ebben még az esőerdőket is felülmúlják. És ez nem tévedés: ezek a rétek, ahol évtizedek óta mértéktartó, nem ipari jellegű emberi használat zajlik, világrekorder élőhelyeknek számítanak.

Alulértékelt, mégis nélkülözhetetlen gyepek

Miközben az erdőirtás joggal vált a közvélemény szemében a környezeti pusztítás jelképévé, a gyepek gyakran csupán „üres” területként jelennek meg az emberek gondolkodásában. Ezért történhet meg, hogy az erdőtelepítést vagy akár a napelempark-építést is sokan zöld fejlesztésként értelmezik – még akkor is, ha ezek valójában a gyepterületek ökológiai értékeinek rombolását jelentik. Ráadásul a gyepek felszántása vagy beépítése még súlyosabb következményekkel jár. Az alulértékelésük mögött részben az áll, hogy az iskolai tananyag szerint Magyarországon az erdő az úgynevezett zárótársulás – vagyis az az állapot, amely felé minden élőhely fejlődik. Ebből sokan tévesen arra következtetnek, hogy a gyepek kevésbé természetesek. Holott a gyepek kialakulását és fennmaradását éppúgy befolyásolják természetes tényezők – mint a nagytestű legelők, a kevés csapadék vagy a tűz –, ahogyan az eső az erdőkét. A bokorerdők tisztásai, a löszgyepek, a szikes és homoki puszták pedig valódi ősgyepek maradványait őrzik, méghozzá kivételes természeti értékként.

Az ember szerepe: nem pusztító, hanem gondoskodó részvétel

Fontos felismernünk, hogy a hosszú távon fenntartható, de nem ipari jellegű emberi tevékenység maga is értékes természeti tényező lehet: számos gyepes élőhely éppen ennek köszönheti létrejöttét és fennmaradását. Ez jó alkalmat teremt arra, hogy hangsúlyozzuk: nem csak az érintetlen természet lehet különösen értékes. Az úgynevezett féltermészetes élőhelyek – amelyek fajgazdagsága és ökológiai szerepe kiemelkedő – gyakran igénylik az ember rendszeres jelenlétét. Ugyanakkor nem szerencsés ezt „beavatkozásnak” nevezni, hiszen ez a szó negatív mellékzöngéket hordoz. Jobb, ha inkább „részvételként” tekintünk rá. A gyep vegetációjának időnkénti eltávolítása – akár legeltetéssel, akár kaszálással – nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ne alakuljon ki előbb cserjés, majd fás vegetáció, amely kiszorítaná a gyepi élővilágot.

Ez a részvétel azonban ma sajnos sokszor hiányzik, vagy nem megfelelő formában valósul meg: a gyepek használatát felhagyják, így azok elcserjésednek, vagy épp túlzott intenzitású műveléssel (műtrágyázás, túllegeltetés, beszántás) rontják le ökológiai értéküket. A beépítés szintén súlyos veszélyt jelent. Holott nem is olyan régen ezek az élőhelyek még az élelmezés, az energiatermelés és a közlekedés alapját képezték.

Amíg az állati vonóerő központi szerepet játszott az emberi társadalmakban, és nem létezett a lehetőség, hogy távoli földrészekről, pusztított élőhelyekről importált húst fogyasszunk, a magyar táj karakterét a legelő állatok formálták – és ezzel együtt a gyepek is, mozaikban az erdőkkel és vizes élőhelyekkel. A fás legelők és kaszálórétek országszerte jelen voltak. A pásztorok által birtokolt hagyományos ökológiai tudás jelentős része a gyepek élővilágához és folyamataihoz kapcsolódott, csakúgy, mint a legeltetett jószágok viselkedéséhez. Ezeket az élőhelyeket nem elfoglalták, hanem érzékenyen formálták: árnyat adó, termetes fák neveléséhez például a legígéretesebb csemetéket óvták a legelő állatoktól. Olyan is előfordult, hogy a pásztorkutya maga is tudta, melyik fához nem szabad engednie a jószágot. A nemkívánatos gyomok visszaszorítására acatolót használtak, és rendkívüli ökológiai érzékenységgel, a jószágfajok étkezési szokásait és a táj időbeli változásait is figyelembe véve legeltettek – úgy, hogy a takarmányellátás hosszabb távon is biztosított maradjon.

Mit nyerünk a gyepekkel? Többet, mint gondolnánk

A gyepek nemcsak az élővilág változatosságának kiemelkedő színterei, hanem az emberi társadalmak számára is számos hasznot kínálnak. Segítik a csapadékvíz mélyebb talajrétegekbe történő beszivárgását, így kulcsszerepet játszanak a felszín alatti vízkészletek utánpótlásában. Ellenálló képességük révén jól tűrik az időszakos elárasztásokat is, ami különösen fontossá teszi őket a vízmegtartásra épülő vízgazdálkodásban. Otthont adnak a beporzóknak, valamint számos más, köztük ragadozó rovarfajnak is – ezáltal közvetetten támogatják az élelmiszertermelést. Gyepnövényeik stabilizálják a talajt, csökkentik az eróziót, és az ökológiai gazdálkodás meghatározó helyszínei lehetnek. Mindezt úgy, hogy műtrágyázás és vegyszerezés nélkül is képesek kiváló minőségű takarmányt biztosítani – az ebből származó állati trágya pedig természetes pótléka lehet a mesterséges műtrágyáknak a szántóföldeken.

Az ipari állattartás súlyos problémákat vet fel állatjóléti, környezeti és egészségügyi szempontból is. Ezzel szemben egy olyan élelmezési rendszer, amely a helyi adottságokra és forrásokra épít, kevesebb, de magasabb minőségű állati terméket eredményezhet. A gyepek ilyen fenntartható rendszerek sarokkövei lehetnek. A kérődzők különösen fontos szerepet tölthetnek be: olyan növényi forrásokat – például füveket – képesek hasznosítani, amelyek számunkra ehetetlenek, és ezeket alakítják át emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerré. A legeltetés – megfelelő helyen alkalmazva – az egyik legkisebb anyag- és energiaigényű élelemtermelési forma. A fajgazdag gyepeken nevelt állatok termékei (tej, hús) beltartalma is kedvezőbb, mint az ipari termelésből származóké – egyes kutatások szerint a különbség akár a daganatos betegségek kockázatára is hatással lehet. A gyepek egyben fontos forrásai a gyógynövényeknek is, amelyek feldolgozva vagy gyógyszeralapanyagként támogatják az egészségmegőrzést.

Az éghajlatváltozás következtében egyre gyakoribbá válik a csapadékeloszlás szélsőségessé válása, amely sok helyen az erdők ritkulásához, erdőssztyepp-élőhelyek kiterjedéséhez vezet. A meglévő gyepek megőrzése létfontosságú: ezek biztosíthatják az újonnan kialakuló füves élőhelyek fajkészletének alapját. Ez különösen fontos az Alföldön, ahol a klímaváltozás hatásaira a szántóföldi művelés helyett a vízmegtartó és természetközeli élőhelyek kialakítása az egyik legsürgetőbb feladatunk.

Közismert, hogy a fák nagy mennyiségű szenet kötnek meg a légkörből – ezt szemmel is jól érzékeljük a fatörzsek formájában. A gyepek ezzel szemben rejtettebb, ám nem kevésbé fontos módon tárolják a szenet: a talajukban. Ez nemcsak hatalmas szénraktárakat jelent, hanem előnyt is: egy esetleges tűz során a szén nem szabadul fel, mint a fás növények esetében. Éppen ezért Magyarországon nem mindenhol a faültetés vagy az erdőtelepítés a helyes válasz a klímaváltozás kihívásaira – sokkal inkább a természetes növényzet, így a gyepek helyreállítása és védelme.

A gyepek nem csupán ökológiai, hanem rekreációs értékeket is képviselnek: ideális helyszínei a túrázásnak, gombászásnak vagy madármegfigyelésnek. Jelentőségük túlmutat a hagyományokon: napjaink tudományos kutatásai is számos szállal kapcsolódnak hozzájuk. A biológiai inváziók, a fajok együttélésének (koegzisztenciájának) dinamikája, a tűz ökológiai szerepe, a táj struktúrája, a klímaváltozás hatásai, és a restaurációs ökológia – vagyis a leromlott élőhelyek helyreállítása – mind olyan területek, ahol a gyepek kulcsfontosságú modellek.

Bajban a gyepek – de van remény a gyógyulásra

A gyepterületeket ma számos veszély fenyegeti. A korábban említett problémák – mint a beszántás, beépítés, erdőtelepítés, felhagyás vagy túlzott intenzitású használat – mellett újabb kihívások is megjelentek. Az inváziós növényfajok, különösen a hazánkban gyorsan terjedő fehér akác és a mirigyes bálványfa komoly veszélyt jelentenek a természetes gyepélőhelyekre. Emellett az ipari mezőgazdaság következtében bekövetkező tápanyag-felhalmozódás, valamint a nedves gyepek kiszárítása – például lecsapolóárkok révén – tovább rontja e területek állapotát. Bár a gyepek érzékenyen reagálnak ezekre a zavarásokra, regenerálódási képességük rendkívüli: megfelelő kezelés mellett visszanyerhetik ökológiai értéküket.

Erre példa egy dél-vértesi kert, amelyet korábban lucernásként műveltek. Miután a művelés abbamaradt, és évente csak egyszer-kétszer kaszálták, a környező természetes élőhelyekről védett fajok kezdtek megjelenni: nemcsak növények, hanem állatok is. Ma már több mint száz tarka pettyeskosbor díszíti a területet, de előfordul az agárkosbor, a kétlevelű sarkvirág, a budai imola és a borzas len is – mind vadon élő, különleges orchideafajaink. Az élőhely-helyreállítás nemcsak passzív hagyásos módszerekkel, hanem aktív beavatkozással is lehetséges: például magszórással, szénaráhordással, legeltetéssel vagy akár az irányított égetés alkalmazásával.

Vadvirágos rétek a városban: új lehetőség a természetközeli élőhelyekért

Sokan méhlegelőként emlegetik őket, de pontosabb a „városi vadvirágos rét” kifejezés azoknak az élőhelyeknek a leírására, amelyek egyre több hazai településen jelennek meg. Ezek az új irányzatok örömteli módon próbálják visszahozni a városi zöldfelületek közé a természetközeli növényvilágot. Élővilágvédelmi szempontból a legjobb döntés az őshonos növények előtérbe helyezése – lehetőleg hazai eredetű magkeverékekkel. A természetes állapot kialakulása időt és türelmet igényel, és meg kell barátkoznunk azzal is, hogy az ilyen réteken csak ritkán történik kaszálás. Cserébe azonban ezek az élőhelyek számos ökológiai és esztétikai előnnyel szolgálnak.

Mozaikosan működő természet: a táj sokfélesége életfeltétel

A Dél-Vértes száraz, napsütötte sziklagyepei egészen más képet mutatnak, mint az alatta elhelyezkedő láprétek, pedig mindkettő gyepes élőhely. Hasonlóképpen, egy szikes puszta és az Őrség hűvös, savanyú kaszálórétjei között is óriási különbségek vannak. Egy egészséges táj azonban éppen attól értékes, hogy benne sokféle élőhely mozaikszerűen van jelen, ezernyi árnyalatban. Az erdők, gyepek és vizes élőhelyek nem különülnek el élesen, ahogyan az ott élő fajok sem ragaszkodnak kizárólag egyetlen élőhelyhez. A kis Apolló-lepke például virágos réteken nektározik, hernyója viszont a kora tavaszi erdők alján található keltikéket fogyasztja. Más gyepi lepkék a nyári hőség elől erdőkbe húzódnak vissza, sőt, vannak fajok, amelyek a száraz sziklagyepekről láprétekre vándorolnak a túlélés érdekében. Az élővilág fennmaradásához – és a klímaválsághoz való alkalmazkodáshoz – elengedhetetlen, hogy tájaink változatosak és összetettek maradjanak.

Mit tehetünk a gyepekért? A felelősség közös

Első lépésként társadalmi és egyéni szinten is meg kell tanulnunk értékelni és szeretni a gyepeket – hálásnak lenni mindazért, amit ezek az élőhelyek adnak. Ez nem nehéz: gondoljunk csak a nyári virágmezőkre, a nélkülözhetetlen méhekre, az aranyló árvalányhajra vagy a finom mezei szegfűgombára – mind a gyepek ajándékai. Az elméleti szeretet azonban nem elegendő, ha közben ezek az élőhelyek eltűnnek: beszántják, beépítik, vagy épp erdőt, esetleg napelemparkot telepítenek rájuk.

A gyepek hányattatott sorsuk ellenére felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Meg kell őriznünk a még megmaradt területeket, és meg kell kezdenünk a károsodott gyepek helyreállítását is. Szerencsére ez már nemcsak szándék kérdése: az Európai Unió természet-helyreállítási rendelete minden tagországot, így Magyarországot is kötelezi az élőhelyek gyógyítására. A következő lépés, hogy ez a munka valódi szakmai alapokon, színvonalasan történjen meg.

Nemcsak országos, hanem helyi szinten is sok a tennivaló. Például alakítsuk kertjeinket természetbarát módon: hagyjunk helyet a vadvirágoknak, ne nyírjunk mindent gyakran rövidre! Ha húst fogyasztunk, válasszuk a hazai, legeltetéses állattartásból származó termékeket! A települések környékén javasoljuk a fajgazdag gyepek helyi védett területté nyilvánítását, az önkormányzatok pedig támogassák ezt a törekvést!

Gyepek egy élhetőbb világért – és jövőnkért

A gyepeknek szükségük van ránk – ha mást nem, legalább annyit, hogy ne pusztítsuk el őket. De ennél többet is tehetünk: szelíd, természetkímélő gazdálkodással fenn is tarthatjuk ezeket az élőhelyeket. Az emberi túlélés egyik zálogai lehetnek a súlyosbodó klímaválság idején, miközben ökológiai szemléletű élelemtermelésünk alapját is képezhetik. Egy természetbarát, a helyi forrásokra épülő, a globális válságokkal szemben ellenálló és önálló társadalom egyik kulcstámaszai lehetnének – miközben rendkívül sokféle élőlénynek nyújtanak otthont, és önmagukban is felbecsülhetetlen értékek.

Világossá válhatott mindezekből, hogy a gyepek milyen jelentős szerepet tölthetnek be a legsúlyosabb környezeti problémák kezelésében.

• Mérséklik az aszályokat, vízhiányokat és a hirtelen lezúduló csapadék miatti árvizeket.
• Élőhelyet biztosítanak sokféle fajnak, köztük a veszélyeztetett beporzóknak.
• Hozzájárulnak a klímaváltozás mérsékléséhez és az alkalmazkodáshoz.
• Alapjai lehetnek egy önálló, ellenálló élelmezési rendszernek.

A pannon sziklagyepek, a hortobágyi puszta vagy az Őrség virágzó kaszálórétjei hazánk legnagyobb természeti kincsei közé tartoznak. Ezek megóvása elsősorban a magyarok felelőssége.

Forrás: Pribéli Levente, Greenpeace
Fotó: Koncz-Bisztricz Tamás – Homoki árvalányhaj, A gyepek titkai I. fotópályázat III. helyezett