Sok gazda ma már nem úgy gondolkodik a legeltetésről, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Egyre többen figyelnek a szakaszos legeltetésre, a gyep regenerációjára, a talajéletre, a takarmány költségek csökkentésére és arra, hogy a rendszer hosszú távon is fenntartható legyen. Csatlakozz az ingyenes webinárhoz, hogy megtudd a részleteket.
Ha ezek a kérdések téged is foglalkoztatnak, és kíváncsi vagy arra, hogyan gondolkodik Jaime Elizondo a legelőről, az állatokról és a gazdaság egészének működéséről, akkor érdemes csatlakoznod az ingyenes webinárhoz:
Total Grazing: egy szemlélet, ami új kérdéseket tesz fel a legelőn
Időpont: 2026. március 26. (csütörtök) 18:00
Részvétel: ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött
Az élő webinár nyelve angol, de akkor is érdemes regisztrálnod, ha nem beszélsz angolul magabiztosan, mert a visszajátszás a regisztrálók számára magyar felirattal lesz elérhető.
A webinár szervezői: Szunyogh András – DEDES Private Agroecology Project képviseletében, amely 2026-ban elnyerte a Europe’s Top 50 Farmers elismerést, és a Magyarországon áprilisban megrendezésre kerülő Total Grazing Workshop és Masterclass szervezője és Kokavecz Katalin – TerraTalk
A webinár fő vendége: Jaime Elizondo – a Real Wealth Ranching alapítója, a Total Grazing Program módszer megalkotója
Jaime Elizondo szemlélete éppen azért figyelemre méltó, mert nem egy újabb „trükköt” vagy gyors receptet ígér a legelőre, hanem azt mondja: lehet, hogy bizonyos alapfeltevéseinket kell újra átgondolni. A Total Grazing Program nem egyszerűen egy legeltetési technika, hanem egy olyan rendszerlogika, amely a növény, a talaj, az állat és a gazdaság működését együtt próbálja nézni.
Nem biztos, hogy ott hibázunk, ahol eddig gondoltuk
A legtöbb gazda számára az overgrazing, vagyis a túllegeltetés szó hallatán az jelenik meg, hogy az állatok túl rövidre legelik a területet. Jim Elizondo azonban máshonnan közelít. Az ő értelmezésében a fő probléma nem az, hogy milyen alacsonyra legeltetik a füvet, hanem az, hogy mikor legeli vissza ugyanazt a növényt.
Jim szemléletében ez azért különösen fontos, mert a legeltetést a teljes szezon logikájában nézi. Ahogy ő is hangsúlyozza, sok helyen az év két fő időszaka a zöld szezon és a szárazabb időszak, és ha valóban magas eltartóképességgel, mégis fenntarthatóan akarunk gazdálkodni, akkor nem elég csak a zöld időszak legeltetését jól szervezni. A kérdés az is, mi történik később. Ezért kap nála fontos szerepet az ún. stockpiling is: nemcsak azért, hogy legyen takarmány a nehezebb időszakra, hanem azért is, hogy csökkenjen a széna költség, javuljon a talaj hosszú életű széntartalma, megerősödhessenek a kívánatos fajok, és nőjön a biodiverzitás. Jim szerint a valódi regeneráció jelentős része nem is a zöld szezonban folyamatosan használt legelőrészben, hanem az ilyen tudatosan félretett legelőkön történik.
Vagyis a kérdés nála nem csak az, hogy mennyi marad a felszínen, hanem az is, hogy a növény valóban vissza tudta-e építeni a saját energiatartalékait, mielőtt újra legeltetve lett. Ez elsőre talán finom különbségnek hangzik, de valójában szemléletváltást jelent. Mert ha a növény túl korán kap újabb terhelést, akkor hiába gondoljuk úgy, hogy „óvatosan” vagy „kíméletesen” legeltetünk, a gyökérzet, a regeneráció és végül az egész gyepállapot mégis romolhat.
Ez a megközelítés azért is érdekes, mert rámutat valamire, amit sok gazda a saját földjén már megtapasztalt: önmagában a rendszer, amiben gondolkodik, még nem garancia a jó eredményre. Lehet valami szakaszos, lehet regeneratív, lehet gondosan szervezett – ha közben a növényélettani logika nem áll össze, a rendszer mégsem hozza azt az eredményt, amit reméltünk tőle.
Pihenőidő és valódi regeneráció nem ugyanaz
Jim egyik fontos gondolata az, hogy különbséget kell tennünk aközött, hogy egy terület pihen, vagy aközött, hogy a növény valóban regenerálódik. Ez nem csak nyelvi finomság, hanem gyakorlati kérdés.
Attól, hogy két legelési esemény között eltelt bizonyos számú nap vagy hét, még nem biztos, hogy valódi regeneráció történt. Ha a körülmények nem támogatták a növekedést, ha a növény nem tudott érdemben új lombot és energiatartalékot építeni, akkor lehet, hogy csak idő telt el – de helyreállás nem történt.
Ez a gondolat különösen fontos azokban a rendszerekben, ahol a döntések könnyen naptár szerint születnek. A gyakorlatban azonban nem a naptár legel, és nem a naptár regenerálja a gyepet, hanem a növény válasza a körülményekre. Ezért Jim szemlélete folyamatos megfigyelésre és értelmezésre hív:
- Mit mutat a növény?
- Hol tart valójában?
- Készen áll-e a következő terhelésre?
A Total Grazing nem csak egy legeltetési fogás
A Total Grazing egyik legfontosabb üzenete, hogy a legeltetést nem lehet elszigetelten kezelni. Nem elég csak arra figyelni, hogy hány naponta váltunk, mekkora a parcella, vagy mennyi marad vissza a felszínen. A rendszer akkor kezd működni, ha összeér benne több tényező:
- a növény regenerációja,
- a legelőhasznosítás hatékonysága,
- az állat napi teljesítménye,
- a testkondíció fenntartása,
- a téli takarmányozási nyomás csökkentése,
- az állomány genetikai alkalmassága,
- és végül a gazdaság jövedelmezősége.
Ez azért lényeges, mert a gyakorlatban a gazda sem külön részekben éli meg a rendszert. Nem külön „fűprobléma”, külön „állatprobléma” és külön „pénzügyi probléma” van, hanem mindez egyszerre jelenik meg ugyanabban a gazdaságban. Jim szemlélete ezért sokak számára éppen attól lehet izgalmas, hogy nem egyetlen technikai részletet akar optimalizálni, hanem az egész rendszer működését próbálja újrarendezni.
Jim Elizondo gondolatai nem biztos, hogy minden ponton azonnal egybeesnek azzal, amit itthon vagy Európában a megszokott szakmai keretekben hallunk. De éppen ettől érdekesek.
- Kérdéseket tesz fel.
- Provokál abban a jó értelemben, hogy újragondolásra hív.
- Rámutat arra, hogy lehet, hogy nem mindenhol a megszokott válaszok visznek tovább.
És talán ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy érdemes meghallgatni őt. Nem azért, mert egyetlen ember minden helyzetre kész megoldást tud adni, hanem azért, mert néha egy jól időzített, erős nézőpontváltás indítja el a valódi fejlődést a gazdaságban. Különösen akkor, ha az nem elméleti vita marad, hanem gyakorlati kérdésekhez kapcsolódik: gyephez, takarmányhoz, állatállományhoz, költséghez, rugalmassághoz.
Forrás: TerraTalk