Idén is a kaszakalapácsok csengésétől volt hangos a Tápió-vidék. A Természetvédelmi Kaszálótábor megmutatta, hogy e hagyományos gazdálkodási forma fenntartása, nemcsak a modern természetvédelem egyik eszköze, de még mindig megvan a helye a ház körüli kisebb nagyobb füves területek és a kisméretű gazdaságok ápolásában.
A Grassland-HU LIFE integrált projektet koordináló Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. harmadik kaszálótáborának helyszíne, idén második alkalommal a Tápió Natúrpark volt. A helyszín előnye a könnyű megközelíthetőség mellett, hogy rendkívül változatos élőhelyeknek ad otthont és változatos domborzata lehetőséget teremt az egyre nehezedő kaszálási feladatok elsajátítására.
Az idei évben 22 jelentkező érkezett a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság együttműködésében másodszor megvalósult táborba, akiknek többsége most ismerkedett a szerszámokkal, de voltak visszatérő táborozók is. Az első napi ismerkedés után következhetett a szerszám mustra. Miután a táborozók elsajátították a kasza élezésének fortélyait, következhetett az első feladat, a lucerna kaszálás. Amikor már mindenki magabiztosan használta a saját eszközét, a résztvevők közreműködtek az első természetvédelmi kezelésben, a gazdag növény és állatvilága miatt kiemelkedő Göbölyjárási lápréten, ahol a cserjésedés és a nádasodás okoz gondot. A táborozók legnehezebb feladata a tápióbicskei Sajgó lejtőjének kaszálása volt, amely egy védett löszgyepmaradványnak nyújt menedéket. A feladat nehézségét mutatja, hogy a Tápióbicske és Pánd határában található Sajgó, ami nevét onnan kapta a helyiek magyarázata szerint, hogy a meredek domboldalon gyaloglóknak megsajdul a lába.
A gyakorlati természetvédelmi kezelés és tanulás mellett a résztvevőknek lehetőségük volt megismerni a Tápió-vidék hagyományait és kultúráját, a Tápió Natúrpark munkatársai közreműködésével. A részvevők meglátogathatták a térség kiemelkedő nevezetességeit: a Növénydiverzitás- és Génmegőrzési Központot, a Blaskovich Múzeumot és a Kékbegy tanösvényt.
A sok szép és izgalmas program és a lenyűgöző táj mellett a táborozók szembesültek korunk kihívásaival is, mint a víz hiányából fakadó szárazodás vagy a változó élőhelyeken megjelenő inváziós fajok elleni küzdelem. A vízhiány miatt a jellemző élőhelyek jelentős változáson esnek át, ami komoly kihívások elé állítja a gazdálkodókat, csökkenti a táj megtartó képességét, de kihat a helyi faunára is, amit legélesebben az országos hírű farmosi békamentő akció adatai mutatnak.
A Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft., a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei és a Tápió Natúrpark munkatársai egyetértenek abban, hogy a tábor hosszú távú célja a szemléletformálás. A Tápió-vidéken végzett munka bizonyítja, hogy a természetvédelem és a hagyományőrzés kiegészítheti egymást, és a helyi közösségek bevonásával valódi, kézzelfogható eredményeket lehet elérni, ami közvetlenül hozzájárul a helyi biodiverzitás növeléséhez.
Forrás: Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.